Sziasztok!

 Huhh. Ha azt mondom, hogy ez volt életem két legfárasztóbb napja, akkor nem hazudok. Nem gondoltam volna azt, hogy ilyen nehéz visszaszokni az iskolához és a napi 8-9 órás tanuláshoz. Fárasztó. Fáradt vagyok. Elnyom a fáradtság. Elég ebből a szóból... Na tehát mindkét reggel (csütörtökön és pénteken, mármint ma) korán keltem, ugyanis nulladik órám volt. Mind a kettő előkészítő. 5.10-kor keltem és a hatórási buszra szálltam fel. Ilyenkor mindig úgy félek, hogy valami elmebeteg megtámad vagy ilyesmi, ezeket próbálom elfelejteni, de sajnos az ilyen gondolatok elhesegetése nagyon nehéz. 
Már a felvételi gondolatától is kiráz a hideg. Nagyon félek tőle! Anyáék, a tanáraim, a barátaim és legnagyobb meglepetésemre néhány látogatóm [& és &] is nyugtat. Köszönöm nekik! 

Vannak nagyszerű emberek, akikkel rosszkor találkozunk, és vannak emberek, akik attól nagyszerűek, hogy jókor találkozunk velük.

Idézet by szanii

Sziasztok!

 Boldog új évet kívánok minden kedves látogatóimnak, cseréimnek! Remélem, hogy mindenkinek jól telt a szilveszter, sokat evett. ivott, bulizott egy nagyot. Nem azért nem írtam előbb bejegyzést mert nem volt kedvem, hanem mert egyszerűen nem volt időm. Nem voltam itthon. Szoboszlóra mentünk a családdal, hogy együtt töltsük az év utolsó napját, és 2013 első pár napjait. Jó volt a hangulat, egy örök emlék lesz. Nektek milyen volt a szilveszteretek? Írjátok le nyugodtan a hozzászólásokhoz. :) 
Január 19-ig nem nagyon gépezhetek, mivel a felvételire készülök, szóval ne lepődjetek meg, ha néha akár egy hétre is eltűnök. Nyugi, be fogom pótolni a lemaradásomat, de egyszerűen most erre jobban kell készülnöm. Muszáj. 

Sweety.

Sziasztok!

Aki kinyit tehát egy könyvet, mindenekelőtt önmagát nyitja ki. Nem az író s nem is az író által teremtett alakok fájdalmába vagy reményébe ütközik, hanem saját magáéba.

A top 5 kedven könyvem: 

1. Ally Condie : Matched
2. Eva Ibbotson: Vissza a folyóhoz
3. Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi 
4. Ally Carter: Ha megtudnád, hogy szeretlek, megkellene öljelek.
5. Stephenie Meyer: Breaking Dawn Part 1. 

​Regényt is írhatnék arról, hogy miért szeretem ezeket a könyveket, de most nincs rá időm. Majd egyszer, amikor éppen ráérek. 

Találtam egy videót, ami kicsit megmozgatja a szemet, a sok gépezés és tévézés után. Katt ide. 

Jó éjt, Sweety.

Sziasztok!

 Még csak most lett vége a karácsonynak, de már a szilveszterre készülünk. Olyan rossz, hogy ilyen gyorsan telik az idő. Régen még nagyon sok időnek tűnt egy hét, most meg egy év olyan gyorsan száll el, hogy észre se vesszük. Nem tudom, hogy ez miért van így, talán azért mert egyre több dolgom van és nincs olyan sok időm a lazításra. 
Ma anyuval meg unokatesóékkal voltunk vásárolni. Szétnéztünk sok helyen, nagyon jó ruhák voltak leakciózva, de most le vagyok égve, mert karácsonyra nagyon sok pénzt költöttem el, szóval csak egy blúzt vettem. De az tényleg nagyon szép. Lila és aranyszínű csillámok vannak rajta. Szilveszterre tökéletes. Idén a szüleimmel megyünk bulizni. Már nagyon várom, mert nem nagyon sok szabadidejük van anyáéknak, így szeretem kihasználni az időt, amit velük tölthetek. 

Ezazicipicirövidbejegyzés by Sweety.

Sziasztok!

Sohase gondoltam volna, hogy 14 évesen is ennyire bele leszek zúgva még a társásjátkokba. Mondjuk ebbe szerintem a kisöcsém is szerepet játszik, hiszen napont legalább ötször megkérdezi, hogy játszunk-e valamit. A tegnapi nap nagyon jól sikerült. Az öcsike, a mamuka meg én ősszefogtunk és leültünk Cleudo-zni [klúdózni]. Ha nem ismernétek a játékot, akkor elmondom, hogy ez arról szól, hogy ki kell deríteni, hogy ki, mivel és hol gyilkolta meg a villa lakóját. Nagyon izgalmas, bár az első pár játék még bonyolultnak tűnhet. Nagyon jó volt a hangulat, nagyon sokat nevettünk. Természetesen én nyertem. :D Ezt ne vegyétek egoizmusnak vagy nagyképűségnek, de érzékem van a játékokhoz. Ez szerintem egy normális önkritika. Ezútán a Sorry nevű társassal játszottunk. Ez hasonlít a Ki nevet a végén?-hez csak bonyolultabb és több időt vesz igénybe. Ez a játék inkább a szerencsén múlik, mintsem az agyaláson, vagy hogy milyen "érzékem" van hozzá. Így az öcsém levert. Keményen. Aztán kiröhögött. Na mindegy. A játék közben még anya csinált nekünk gesztenye pürét tejszínhabbal. Olyan finom volt *-*